|
2023-06-23 22:00:33, péntek
|
| |
| |
A MEGSEBZETT MÚZSA: MI LETT LÉDÁVAL ADY ENDRE HALÁLA UTÁN?
A Park szanatórium 71-es számú szobájában, hosszú szenvedés után örökre elaludt egy asszony, aki rettegett a haláltól. Hatvanegy éves volt és gyógyíthatatlan beteg. Brüll Adél.
Tudta, hogy meghal, félt tőle, talán ezért rendelkezett arról is, hogy miután utoljára vesz levegőt, az élettelen testét még hagyják pihenni egy kicsit a szanatórium szobájában. Néhány évvel korábban egy súlyos trombózisból még felépült, ám most nem volt visszaút. Azt is tudta, hogy a másnapi újságok azt írják majd, hogy meghalt Léda, Ady Endre egykori szerelme és nem azt, hogy elhunyt Diósy Ödönné, született Brüll Adél. 1934. január 18-át írtuk ekkor, ám 34 évvel korábban kezdődött minden. 1900 márciusában, az akkor 23 éves Ady Endre Fantom című verse volt az első, amit Brüll Adél olvasott a nagyváradi lapban. Egy tengerparti villa teraszán került a kezébe az újság, hiszen a férje, a jómódú kereskedő, Diósy Ödön a nagyváradi kötődésük miatt ezt a lapot is járatta. Adél ült a teraszon, elolvasta a verset és pillanatok alatt magával ragadta a számára ismeretlen költő vadsága, szenvedélyessége.
Brüll Adél. Egy elegáns dáma, aki rabul ejtette Ady Endrét
Brüll Adél, a gazdag nagyváradi zsidó családból származó, számtalan nyelven beszélő, művelt, elegáns dáma két évvel korábban mondta ki az igent Diósynak, a gazdag kereskedőnek. A koránál talán többnek látszó, kicsit molett hölgy úgy viselkedett, mint egy igazi díva. Ady Endre is a rabja lett. Három évvel később, 1903 szeptemberében találkoztak először Nagyváradon. Brüll Adél ekkor már kereste az alkalmat, hogy találkozhasson az írásaiban vulkánként kitörő Ady Endrével, aki öt évvel volt fiatalabb nála. 1903 szeptemberében ismerkedtek meg, hogy ott, abban a pillanatban útjára induljon egy gyötrő, felemelő, fájdalmas és mézédes szerelem. Ady számára imponált a művelt, modern nő, aki egyszerre lett a múzsája, anyja és szeretője. Adélt pedig lenyűgözte Ady nyers ősereje és a kivételes tehetsége. Mindamellett Brüll Adél sosem akarta elhagyni a férjét. Korábban sem, amikor Diósy súlyos anyagi gondokkal küszködött. Amikor Adél családja a válást erőltette, a következő levelet küldte az apjának: ,,Édes, drága Apukám! Most vettem leveledet és abból látom, hogy könyörtelenek vagytok (...). Még egyszer és utoljára kijelentem, hogy én Ödönt semmi áron és semmi körülmények között elhagyni nem fogom. Tehát ha ő bajban és szerencsétlenségben van, én is abban leszek."
A nagy kalapos dáma volt az, aki bevezette a párizsi mindennapokba a Ady-t, ő ismertette meg az új művészeti irányzatokkal és nála nyert megnyugvást a testiség terén is. Valóban héja nász volt ez az avaron. 1907-ben Brüll Adél egy leánygyermeket hordott a szíve alatt. A kislány azonban augusztusban halva született. A kortársak egybehangzó véleménye szerint a kicsinek Ady volt az édesapja. A gyermek örök kötelék lehetett volna közöttük, ám így csak egy újabb törés a viszonyukban. Aztán az asszony féltékenysége végképp kikezdte a kapcsolatukat. Tegyük hozzá, nem volt alaptalan az érzés... 1912-ben Ady leadta a Nyugat folyóiratnak az Elbocsátó, szép üzenet című versét, amelyben megölte a szerelmüket.
Adél képtelen volt belenyugodni abba, hogy Ady elhagyta, 1913. május 5-én levelet írt a költőnek. ,,Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egypár pillanatra"- írta a levélben, ám soha többé nem láthatta Ady-t. Az elhagyott Léda azt is nehezen vette tudomásul, hogy Ady új múzsát talált magának, Boncza Berta személyében. Erről tanúskodik egy levél is, amelyet egy jó ismerősének írt: ,,A neve Bertuka de Boncza, minisztertanácsos lánya. Érdeklődtem utána, vékony, kis leány, sovány, mint egy esernyőnyél, elől-hátul szekszuállis duzzanatokkal.."
Csinszka. Az új múzsa
1914-ben Diósy Ödön és Brüll Adél Párizsból Budapestre költözött a háborús helyzet miatt, s itt is éltek. Kezdetben az Andrássy úton, majd a Bajza utcában, s 1925 nyarán Gödöllőn, az Erzsébet királyné úton vettek egy 12 szobás villát. Hetente kijártak, s minden nyarat ott töltöttek. Ady Endre 1919 januárjában halt meg. Brüll Adél később azt mesélte, megérezte, hogy a korábbi nagy szerelme meg fog halni. Álmában ugyanis megjelent és bocsánatot kért tőle. Másnap pedig jött a hír, hogy elhunyt a költőfejedelem. Adél idősebb korában visszavonultan élt a férjével. Lovagolni járt, mellette pedig a gödöllői villában tartott kutyáival foglalkozott. Volt, hogy tizenhat eb volt a háznál egyszerre. Adyról szinte sosem beszélt. Még társaságban sem. Más talán könyvet írt volna, ám ő magában tartotta a fájdalmát, inkább eltemette.
Még nem érintette meg a halála szele, mégis végrendeletet írt, amelyben a gödöllői villát a két húgára, Bertára és Margitra hagyta, azt ugyanis Brüll-vagyonból vették. Amikor aztán 1934. január 18-án meghalt, a férje nem vette figyelembe ezt a végakaratot, hanem azt mondta a testvéreknek, hogy Adél kérése annyi volt, hogy havi pénzzel támogassa őket. Aztán nem sokkal később Diósy Ödön is meghalt (őt Nagyváradon temették el), az ő családjára szállt a villa, a két Brüll-lány pedig egy időben utcára került, mert nem tudták fizetni a pesti lakásuk bérleti díját.
Igaza lett. A halálakor nem azt írták, hogy meghalt Brüll Adél...
Brüll Adél temetésén a mai Fiumei úti temetőben kétszázan vettek részt. Az elhunyt asszony nem kért hosszú ceremóniát, csupán néhány gyászdalt. Ott volt a gyászolók között Boncza Berta, vagyis Csinszka is. Más kérdés, hogy a koszorúját a szertartás végén levette a sírról Diósy Ödön. A Fiumei úton ma is látható síremléket később állították Brüll Adél tiszteletére. Ott alussza örök álmát a megsebzett múzsa. Nem messze Ady sírjától...
Link
AZ ÉN MENYASSZONYOM
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva. 
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
"Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."
1900
Ady Endre: Az én menyasszonyom - Videó
Link
Amikor Ady megírta ezt a verset, még nem ismerte Lédát. Ebben a versben fogalmazza meg az új nőideált. A korábbi nőideálokban fontos volt az erkölcsösség, a tisztesség, és az udvarlás célja a legtöbb esetben a házasság volt. Ady ezzel szemben egy társat akar, aki lehet akár prostituált is - számára nem ez a fontos. A vers az utcalány eszményítése (pl. angyalarc, tiszták, hófehérek szavak erre utalnak). Ebben a versében részben a hagyományos szerelmi költészet eszközeit használja, de számos olyan szót, kifejezést is, ami az addigi felfogás szerint nem költői (utcasarkok rongya, céda, fetrengek).
MEG AKARLAK TARTANI
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is: 
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.
Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
A költemény újdonsága, hogy nyíltan ír az erotikáról, a testi vágyról. (szóhasználat: test, kéj, kívánlak) a férfi lelki és testi kiszolgáltatottságáról. Ady ezzel botrányt keltett, az egyház részéről is érték támadások.
A versben megfogalmazza a szerelem ellentmondásait is: egyszerre van jelen a vonzás és taszítás, (,,mikor a legtüzesebb az ajkam, akkor fagyjon meg a tiéd")
Az erkölcsös, ártatlan, érintetlen nő korábbi ideálja idejétmúlt lett, a nők értéke az erotika, a szexuális vonzerő. A nő karakteres, öntudatos, uralkodó, alapvető szerepe már nem az, hogy a férfi gyermekeinek anyja vagy a háztartás vezetője legyen, hanem partner, szerető, egyenrangú társ. Ady leplezetlenül (a korban botrányos módon) beszél a testi szerelemről (A Léda arany szobra, Jöjj, Léda, megölellek). Léda-verseinek meghatározói az erotika, az ambivalencia, a férfi lelki és testi kiszolgáltatottsága: mindennek így együtt nincs hagyománya a magyar irodalomban. Kifejezőeszközei expresszívek, szokatlanok, szakít a szerelmi líra korábbi sablonjaival.
LÉDÁVAL A BÁLBAN
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
,,Kik ezek?" S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
A költemény szimbolista vers: a szimbólum olyan képet jelent, amelynek több értelmezési lehetősége van. A vers egyik központi szimbóluma a bál, ami jelentheti magát az életet. A belépő ,,fkete" pártól megrettennek az önfeledten szórakozó fiatalok: a fekete lehet a bűn vagy a halál szimbóluma is. A költemény ellentétekre épül: kifejezve Ady és Léda szembenállását a hétköznapi világgal: sikolt a zene-elhal a zene, rózsakoszorú-fekete, forró - dideregve, boldog - sírva stb.
HÉJA-NÁSZ AZ AVARON
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
A szerelmespár hagyományos jelképe a galamb, Ady ezzel szemben egy ragadozó madarat választ ki szerelmük szimbólumaként. Ez a szimbólum kifejezi azt a harcot, amely kettejük között dúlt. A költemény hátterét az évszakok adják. A ,,szállunk az őszbe" kifejezi azt, hogy szerelmük nem a kezdeti, intenzív szakaszban van, és ott van mögötte az elmúlás lehetősége.
ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET (1913)
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak. 
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
1912
Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet (Bitskey Tibor) - Videó
Link
Az irodalomtörténeti közhely szerint a magyar irodalom egyik legegyedibb szakító verse. Ady leszámol a Léda-szerelemmel, úgy, hogy visszamenőleg azt is megtagadja, ami a szerelem idején értékes vagy igaz volt. Lédát nőiségében sérti meg (pl. életkorára, kicsinyességére és jelentéktelenségére utal).
Ha a vers lélektani hátterét nézzük, Ady akar ebből a játszmából győztesen kikerülni (feledésemnek gazdag úr-palástját, szép énemből valamid maradjon, magamimádó önmagam stb), bár a szakítás számára is nyilvánvalóan fájdalmas volt (ezt végig tagadja).
Összefoglalás:
Ady szerelmi költészetének csúcsát a Léda-versek jelentik. A legtöbb újítás ezekben a költeményekben tapasztalható. Olyan érzéseket és élményeket fogalmaz meg, amelyeket előtte az irodalomban (a költészeti hagyomány miatt) esetleg részleteiben már megfogalmaztak, de így összességében nem. Hatása azzal is magyarázható, hogy a (szerelmes) ember magára ismerhet Ady élményeiben, hogy az életrajzi hátteret ismerve a versek hitelesek, és nyelvi erejük egyedülálló.
Ady Endre szerelmi költészete - a Léda-versek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
Címkék: kifejezőeszközei, szenvedélyessége, elbúcsuztattalak, kimondhatatlanul, ellentmondásait, gyógyíthatatlan, kicsinyességére, költőfejedelem, visszavonultan, szeptemberében, leánygyermeket, rádfogásaimból, költeményekben, szimbólumaként, találkozhasson, megfogalmaztak, szembenállását, könyörtelenek, duzzanatokkal, leplezetlenül, nyilvánvalóan, végrendeletet, tapasztalható, rózsakoszorús, visszamenőleg, irányzatokkal, menyasszonyom, elbocsáttatás, költészetének, mindennapokba, kapcsolatukat, megfogalmazza, összességében, összefoglalás, féltékenysége, ellentétekre, élettelen testét, szanatórium szobájában, súlyos trombózisból, másnapi újságok, nagyváradi lapban, tengerparti villa, jómódú kereskedő, nagyváradi kötődésük, számára ismeretlen, elegáns dáma, gazdag nagyváradi, igent Diósynak, gazdag kereskedőnek, koránál talán, igazi díva, rabja lett, Lédával Ady Endre, MEGSEBZETT MÚZSA, LETT LÉDÁVAL ADY ENDRE HALÁLA UTÁN, Brüll Adél, Diósy Ödönné, Endre Fantom, Diósy Ödön, Mindamellett Brüll Adél, Amikor Adél, Boncza Berta, Brüll Adél Párizsból Budapestre, Brüll Adél…, Amikor Ady, AKARLAK TARTANI, LÉDÁVAL BÁLBAN, HÉJA-NÁSZ AZ AVARON, ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET, Bitskey Tibor,
|
|
Offline
